Temesvár első halottja Újvárossy Ernő volt, 1989 szeptemberében találtak rá a városszéli erdőben. Egyetlen bűne az volt, hogy kiállt egyháza mellett. Temesváron újból áldozatot szedett a tovább élő terror, írta Tőkés László püspök. Toszó Árpád üzemmérnökkel "tisztázatlan körülmények között" végeztek jún. 4-én. Az emberek élete veszélyben van. Tőkés László a temesvári gyülekezet 21 tagjának névsorát az Amnesty International figyelmébe ajánlotta. /Tőkés László püspök: Kísértetjárás Temesváron Szabadság (Kolozsvár), jún. 27./ Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke felhívással fordult a kormányzathoz, a román politikai erőkhöz. Magyarellenesség tapasztalható mindenütt, a jún. 18-i képviselőházi ülést is a magyarellenes hangulat jellemezte, a gyűlöletre uszító sajtó elégedett lehet. Megbékélést hirdető, hazáját szerető romániai magyar demokrataként felhívással fordult demokratikus érzelmű román testvéreihez, a román testvéregyházakhoz, hogy közös erővel vessenek véget a gyűlöletnek. Felhívta a kormányt, hogy egyértelműen foglaljon állást a magyarellenesség ellen. /Tőkés László püspök: Felhívás. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 27./
1991. január 15.
Az Amnesty International az emberi jogok Romániában történő tiszteletben tartásáról szóló jelentésében kitért az 1990. márciusi marosvásárhelyi és az 1990 júniusi bukaresti eseményekre. Az Amnesty International ápr. 17-én írásban fordult a román hatóságokhoz, kijelentve, szívesen venné egy vizsgálóbizottság megalakulását. Hat hónappal az események után a bizottság még nem tett közzé jelentését. A hatóságok nem biztosították 1990 márciusában a megtámadott magyarok védelmét. Szemtanúk jelentették, hogy baltával, villával, kaszával felfegyverzett románokat autóbuszokkal, teherautókkal hoztak Marosvásárhelyre, akiket rendőrök irányítottak az RMDSZ székházához. A rendőrség nem próbálta megfékezni a székházat több órán át ostromlókat. A letartóztatottak majdnem kizárólag magyarok és cigányok. Az elítélt cigányok esetében a törvénykezési formákat nem tartották be. A bukaresti eseményekről diákok elmondták, hogy gumibotos rendőrök verték őket, a bányászok is megverték a fiatalokat és a cigányokat. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 15., 16./
1991. május 11.
Adrian Nastase külügyminiszter háromnapos /ápr. 8-11./ hivatalos látogatáson volt Londonban, több megbeszélést folytatott, többek között Hurd külügyminiszterrel, a külügyi bizottság tagjaival, az Amnesty International főigazgatójával. /MTI/
1993. július 14.
Az Amnesty International Romániával foglalkozó jelentése konkrét esetek egész sorával bizonyítja, hogy a rendfenntartó erők nem riadnak vissza a kínzástól, a veréstől, olykor a gyilkosságtól sem. A rendőri önkény elsősorban a cigányság esetében súlyos. Rendőrök magánlakásokba hatoltak be és eszméletlenre verték lakóit. /Elmarasztaló Amnesty-jelentés Romániáról. = Magyar Hírlap, júl. 14./
1993. október 22.
Az emberek hamar napirendre tértek a Hadréven történt összecsapás után, amikor a rendőrök tétlenül nézték a tüzet, nem engedték oda a tűzoltókat, nem akadályozták meg a gyilkosságokat. A cigányok leégett házainak újjáépítéséhez megígért kormánysegítség várat magára. A román sajtó egy része felháborodottan írt arról, hogy az Amnesty International beavatkozott ebbe az ügybe, mert azzal vádolta a rendőrséget, hogy segédkezett a cigányellenes pogromban. /Gál Mária: Emeberk vagyunk mi is! = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./
1993. december 16.
Dec. 5-9-e között Markó Béla RMDSZ-elnök és Bodó Barna ügyvezető politikai alelnök Svájcban tett látogatást az ottani Helsinki Egyesület meghívására. Előadást tartottak a magyar kisebbség helyzetéről, majd Bernben találkoztak külügyminisztériumi tisztségviselőkkel, Genfben az Amnesty International képviselőivel. Mindenütt kifejtették, hogy az Európa Tanács Romániával szemben támasztott követelményeivel szemben nem tapasztalható előrelépés. /Az RMDSZ-vezetők svájci útjáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 16./
1993. december 29.
Az Amnesty International attól tart, hogy a román hatóságok nem tudják megvédeni a hadrévi cigány közösség életét és testi épségét. Szeptember 20-21-én történt Hadréven az incidens, a rendőrség akkor nem kelt a romák védelmére, tétlenül nézték a verekedést. /Az Amnesty International tájékoztatója a hadrévi eseményekről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 29./
1995. május 22.
Románia elkötelezett az emberi jogok tiszteletben tartása mellett, reagált máj. 22-én az AFP kérdésére Traian Chebeleu. Az Amnesty International máj. 22-én nyilvánosságra hozott jelentése erősen elmarasztalta Romániát. Chebeleu elismerte, hogy "bizonyos tökéletlenségek" előfordulnak, de a román kormány folyamatosan ügyel arra, hogy az emberi jogok és a nemzetiségek iránti türelem érvényre jusson az országban. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 24./
1995. június 7.
Roland Vasilievici nyugalmazott szekus ezredes a Timisoara lapban cikksorozatban ismertette Ceausescu kisebbségfelszámoló programját. Erről nyilatkozott az Erdélyi Naplónak. 1970 után tizenkét ilyen program született a Securitate keretein belül. 1976-ban készült el a Tiszta Románia program, amely célul tűzte ki, hogy a Románia számára veszélyforrásnak vélt öt nemzetiség - a német, a magyar, a zsidó, a cigány és a török - húsz év leforgása alatt hagyja el az országot vagy olvadjon be. A program húszéves terv volt, 1977-ben hagyta jóvá Ceusescu. A tervet évekre bontották és minden évben titokban kiértékeltek, hogy mit sikerült megvalósítani. Az éves kiértékeléseken a megyei szekus parancsnokok voltak jelen, ezenkívül havonta helyi elemzést is végeztek, amikor lejött valaki Bukarestről és számon kérte az eredményeket. A program szerint a mezőgazdaságtól az igazságszolgáltatásig, minden téren nyomást kellett gyakorolni a kisebbségekre, oly módon, hogy ők maguk kérjék kitelepedésüket az országból. A terv úgy szólt, hogy a németek tíz év alatt vándoroljanak ki. Nem akartak egyszerre kiengedni egymillió németet. Különben nem tudták volna biztosítani az utánpótlást. Amikor az egyik faluból kivándorolt egy német vagy magyar család, már kijelölték azt a családot, amelyik Moldvából vagy Olténiából a helyére költözik. Ezek ingyen megkapták a házat, rögtön tagjai lehettek a kollektív gazdaságnak, kaptak családonként 30 ezer lej költőpénzt. A románok betelepítése, az etnikai arányok megváltoztatása pontos tervek szerint történt. Az egész programról csak a Securitate vezetői tudtak, ettől a szinttől lefelé mindenki csak a saját szeletét ismerte. A cigányokat igyekeztek rávenni arra, hogy legyenek pünkösdisták. Így könnyebben kaptak politikai menedékjogot Amerikában, Németországban, Franciaországban, még Ausztriában is. A Temes megyei szekun is tartottak magyar tanfolyamot. Minden területen megkapták a feladatot: a Földművelődési Minisztériumnak az volt a feladata, hogy ne segítse a német vagy magyar falvak kollektív gazdaságait, illetve hogy a betelepített románoknak többletjövedelmet juttasson. A főügyész azt az utasítást kapta, hogy a kisebbségieket példásan meg kell büntetni. A kultuszminisztérium nem engedélyezte római katolikus, református, unitárius templomok javítását, csak amikor már majdnem összedőltek. Ugyanez történt a magyar és német műemlékekkel. A magyar származású tanárokat Moldvába vagy Olténiába helyezték. A katonaságnál a kisebbségi fiatalokat bányába küldték, vagy olyan fegyvernemekhez osztották be őket, ahol a legnehezebb volt a szolgálat. Külön programot dolgoztak ki a magyarországi kémkedésre. Ez a Helga nevet viselte. Kifejezetten erre képeztek ki szekusokat a törcsvári iskolában. Akik ebbe az iskolába jártak, két-három évig csak magyarul beszélgettek, magyar irodalmat tanultak, magyar tévét néztek. Vasilievci azért szánta rá magát ennek nyilvánosságra hozására, mert úgy látja, hogy ma is folytatódik mindez, csak leplezettebben, rejtettebben. Azóta többször megfenyegették, az Amnesty International viszont a védelmébe vette. /Gazda Árpád: Húszéves terv a kisebbségek felszámolására. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 7./
1995. augusztus 9.
Az Amnesty International májusban jelentést juttatott el a rendőrség főparancsnokához, melyben az igazságszolgáltatás súlyos visszaéléseiről számolt be. Az őrizetbe vett személyeket napjainkban is kínzás és embertelen bánásmód fenyegeti. Az Amnesty International felszólította az Európa Tanácsot annak kikényszerítésére, hogy a bukaresti vezetés változtasson ezen. Ezt a jelentést a román hatóságok visszautasítják, de saját statisztikáik is ezt erősítik meg. 1995 első félévében 2631 rendőrségi alkalmazottat, köztük 598 tisztet kellett megrovásban részesíteni, s közülük nem egytől végleg megválni. Nagy szám ez, ismeri el Ion Petulescu tábornok, a rendőrség főparancsnoka, hiszen ez az állomány mintegy tíz százalékát teszi ki. /Magyar Nemzet, aug. 9./
1995. augusztus 22.
Az Amnesty International augusztusi jelentése bírálja a román kormányt az emberi jogok megsértéséért, amely elsősorban a cigány lakosságot érinti, bebörtönöznek embereket véleményükért. /Magyar Hírlap, aug. 22./
1995. augusztus 22.
Az Amnesty International augusztusi jelentése bírálja a román kormányt az emberi jogok megsértéséért, amely elsősorban a cigány lakosságot érinti, bebörtönöznek embereket véleményükért. /Magyar Hírlap, aug. 22./
1995. szeptember 5.
Az Amnesty International legújabb jelentése szerint Romániában előfordult magyarázat nélküli, napokig történő rendőri fogva tartás, rendőrségre bekísért személyek brutális bántalmazása és cigányok elleni fegyveres rendőri támadás. /Népszabadság, szept. 5./
1995. október 30.
A Román Hírszerző Szolgálatnak /SRI/ semmi köze ahhoz a - lehallgató készüléknek gyanított - szerkezethez, amelyet az RMDSZ nagyenyedi székházában fedeztek fel, jelentette ki Nicolae Ulieru, az SRI szóvivője. - Az Amnesty International két külön jelentésben /májusban és szeptemberben/ is megfogalmazott aggodalmaira a román belügyminisztériumi válaszjegyzéke csak megerősíti a szervezet aggodalmait, amelyek szerint a román félnek felrótt hivatalos visszaéléseket nem követte megfelelő vizsgálat. Az Amnesty International jelentései a romániai igazságszolgáltatás területén súlyos emberjogi visszaélésekről szóltak, meggyőződésükért fogságot szenvedőkről, kínzásokról, letartóztatottak haláláról, a cigányság sérelmére elkövetett rendőri támadásokról. /Népszava, okt. 31./
1996. július 10.
Júl. 5-én a Romániai Helsinki Bizottság /APADOR-CH/ szervezésében kerekasztal-beszélgetést rendeztek a romániai emberi jogok helyzetéről. A találkozón részt vettek az Aurora, Accept, Pro Europa, Amnesty International nem kormányzati szervek képviselői, a Legfelsőbb Ügyészség képviselője lés Nicolae Gheorghe roma vezető. Az RMDSZ-t a tanácskozáson Borbély László képviselő és Nemes Árpád, a Szövetségi Elnöki Hivatal külpolitikai tanácsosa képviselték. A találkozón jelen volt Edit Müller, az Európai Unió-Romániai Parlamenti Vegyes Bizottság tagja, aki a sajtótájékoztatón kemény szavakkal ítélte el a román kormányt, amiért nem hajlandó dialógust folytatni a nem kormányzati szervezetekkel. A tanügyi törvény elégedetlenségre ad okot a romániai magyarság körében, állapította meg. Kifejtette, hogy Romániának több hajlandóságot kellene mutatni az ET 1201-es ajánlásának elfogadása ügyében. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), júl. 10. 820. sz./
1996. december 9.
Az emberi jogok tiszteletben tartását kérte a londoni székhelyű Amnesty International. A szervezet a választások előtti román kormányzat idején rendszeresen közzétette az emberjogi visszaélésekről szóló jelentéseit: elsősorban a cigánysággal szembeni rendőri erőszakot, a magyar és egyéb nemzeti kisebbségek tagjainak sérelmére elkövetett jogsértéseket. /Magyar Nemzet, dec. 9./
1998. április 20.
Az Amnesty International Strasbourgban, az Európa Tanács székhelyén közzétett jelentésében azzal vádolta Romániát, hogy az országban az utóbbi években is számos alkalommal megsértették az emberi jogokat: a rendőrök bántalmaztak, kínoztak roma kisebbséghez tartozókat és faji megkülönböztetést alkalmaztak velük szemben, továbbá homoszexualitás miatt embereket börtönöztek be. A jelentés több súlyos emberijog-sértést részletesen ismertetett. Eszerint például 1997 júniusában egy Costica nevű, jégkrémlopás vádjával elfogott 10 éves cigány fiú lábára a rendőrök kötelet erősítettek, és a gyereket egy híd korlátjáról a mélybe lógatták, azzal fenyegetve őt, hogy ledobják. Összeverték a fejét és megrugdalták, az orvosi látlelet szerint koponyatörést és egyéb súlyos sérüléseket szenvedett a fiú, aki máig viseli ennek nyomait. Az Amnesty International szerint 1997. márciusa és 1998. januárja között Romániában mintegy 25 esetben ért rendőrök fegyverétől halálos lövés menekülésben lévő tolvajokat, illetve következett be haláleset a börtönökben a rossz bánásmód és a kínzások miatt. A nemzetközi emberjogi szervezet arra hívta fel az Európa Tanácsot, hogy vesse latba befolyását Romániánál - amely egyébként már több mint négy éve tagja a páneurópai szervezetnek -, hogy Bukarest és az összes tőle függő hatóság teljes mértékben tartsa be valamennyi, az emberi jogokkal kapcsolatos kötelezettségvállalását. Az Amnesty International olyan megerősített információval is rendelkezik, miszerint homoszexuálisokat tartanak börtönben a romániai büntetőtörvénykönyv 200. cikkelye alapján, amely a felnőttek közti, közös beleegyezéssel a magánéletben fenntartott homoszexuális viszonyt is bűnnek tekinti. A nemzetközi emberjogi szervezet szerint a román hatóságok nem védik meg az országban élő roma kisebbséget a rasszista indíttatású erőszakcselekményektől. A 90-es évek elejétől több tucatnyi roma közösséget ért ilyen támadás, ezek személyi sérüléseket és anyagi károkat okoztak, de a rendőrség nem folytatott ez ügyekben vizsgálatot. Az ápr. 20-i ülésnapon az Európa Tanács képviselői előtt felszólaló Radu Vasile új romány kormányfő azt hangoztatta, hogy az európa tanácsi határozatban tavaly, az ország ET-megfigyelési rendszerének megszüntetésekor megfogalmazott elvárások mind érvényesülnek. Az Amnesty International jelentéséről, az emberi jogok megsértésének romániai eseteiről megkérdezett Radu Vasile kijelentette: "Teljes mértékben és őszinte meggyőződéssel elutasítom e vádaskodásokat". Ugyanakkor hozzátette: "Lehetséges, hogy előfordulnak rendőri visszaélések a roma kisebbséggel szemben, de azok csak szórványos esetek, nem egy szándékos politika következményei". /MTI/
1998. május 5.
Frunda György RMDSZ-szenátor az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének tavaszi ülésszakán felmerült kérdésekről, ezen belül az Amnesty International nemzetközi emberjogi szervezet Romániáról szóló jelentéséről beszél. Az ülésen szóba került Románia monitorizálásának kérdése. Frunda kiállt amellett, hogy Románia ellenőrzését meg kell szüntetni. Nem ezt mondta ki, hanem elítélte, hogy egyes országokkal szemben más mércét alkalmaznak. Románia elkezdte egyes ajánlások teljesítését, tehát történt pozitív lépés. Frunda szerint a jelenlegi kormány garancia arra, hogy az ajánlásokat teljesítik. Az Amnesty International nemzetközi emberjogi szervezet által készített Romániáról szóló jelentésről elmondta, hogy a jelentésben foglalt kifogások megfelelnek a valóságnak. esik szó. Ennek ellenére helytelenítette, hogy az Amnesty International szükségesnek tartotta Románia monitorizálását. Frunda elismerte: sokan megrótták azért, mert az Európa Tanácsban túlságosan rózsás képet festett Romániáról. Frunda szerint az új román kormány elindult a reformok útján, az átalakulás visszafordíthatatlan. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 4., folyt.: máj. 5./
1998. június 1.
Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének jogi bizottsága úgy döntött, megszünteti a Romániával szemben mindeddig alkalmazott monitorizálást. A lapok szerint erre már a parlamenti közgyűlés áprilisi ülésszakán sor kerülhetett volna, akkor viszont az Amnesty International romániai emberi jogsértésekre vonatkozó, erősen kritikus jelentése miatt halasztottak. A jogi bizottság múlt heti párizsi ülésén Adrian Nastase, az SZDRP, valamint Frunda György, az RMDSZ szenátora egyaránt a monitorizálás ellen foglaltak állást, bár Frunda utalt arra is, hogy a romániai magyar kisebbség számára fontos jogokat biztosító oktatási, valamint helyi közigazgatási kormányrendeletek máig nem váltak törvénnyé. A jogi bizottság nyilatkozatot fogadott el, amely megerősíti, hogy megszűnik a Románia külön figyelemmel követése. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 1./
1999. február 2.
Rosszhiszeműen fogadta a román közvélemény Frunda György szenátornak, a román ET-küldöttség tagjának, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése jogi bizottsága frissen megválasztott alelnökének azt a javaslatát, amely az európai kisebbségek jogainak tiszteletben tartását vizsgáló ad hoc bizottság létrehozását célozta. A román sajtóban napvilágot látott tudósítások szerint mind a koalíciós, mind az ellenzéki pártok hevesen tiltakoznak e bizottság létrehozása ellen, és Románia monitorizálásának felújításán való mesterkedéssel vádolják az RMDSZ-t. - "Ezt a javaslatot nem most, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének múlt heti ülésén tettem, hanem még 1998 szeptemberében, de csak az idén került napirendre" - részletezte az ügy hátterét Frunda szenátor. - A javaslatot készségesen támogatók tíz különböző országból és meglehetősen különböző ideológiájú csoportból valók. Már csak ez a tény is azt bizonyítja, hogy mennyire odafigyelnek mindenhol a kisebbségi kérdésekre, és mennyire igyekeznek orvosolni ezeket. Ennek a bizottságnak a létrehozása nem románellenes, és nem célozza Románia monitorizálásának újraindítását. Ez egy olyan testület lenne, amely felleltározná minden országban a létező kisebbségi problémákat, ugyanakkor kötelezi a tagországokat, hogy aláírják és ratifikálják a Kisebbségi Keretegyezményt, illetve a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját. A bizottság ugyanakkor kidolgozna egy mellékletet az Európai Emberjogi Egyezményhez - magyarázta Frunda hozzátéve: ennek a mellékletnek a kidolgozására vonatkozó tervről még 1993-ban megegyezés született, amelyet kézjegyeikkel szentesítették az ET-tagállamainak elnökei, köztük a volt román elnök, Ion Iliescu is. "Indirekte", tehát ő maga is kezdeményezte a bizottság létrehozását. - Nem célom Románia monitorizálása - hangsúlyozta Frunda. - Sőt! Ismeretes, az Amnesty International nyomást gyakorol különböző nyugati képviselőkre, hogy indítsák végre újra a monitorizálást. Felszólalásomban viszont épp amellett érveltem, hogy igenis támogatni kell a jelenlegi román kormányt, mert csak ez szavatolhatja a demokratikus jogállam létrehozását Romániában. Nagyrészt ennek is köszönhető, hogy a ET bürója elfogadta azt a nyilatkozatot, amelyet múlt hétfőn mutatott be Daniel Tarchys főtitkár, és amely feltétlen támogatásáról biztosítja a román demokráciát és kormányt - mondotta Frunda. - Egyértelmű tehát - folytatta -, hogy akik támadnak, rosszhiszeműen teszik, a céljuk nem más, mint kiszorítani az RMDSZ-t a kormányból, engem meg lehetőleg az ET küldöttségéből. Nem is csoda, hiszen ez a fajta hozzáállás egyértelműen sérti a nacionalista, posztkommunista pártok érdekeit - nyilatkozta a szenátor kijelentve: a vitatott bizottság különben a román állam számára is jogi keretet biztosíthat a külföldön élő román közösségek védelmére. Frunda Györgytől megtudtuk, mind Strasbourgban, mind a román delegáció tagjainak a részéről a javaslat fogadtatása - bár erről a román sajtó nem tájékoztat - igenis kedvező volt. /Székely Kriszta: Nem célunk Románia monitorizálásának újraindítása - nyilatkozta Frunda György szenátor. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./
2001. augusztus 31.
Adrian Pitu rendőrőrnagy politikai menedékjogot kapott Magyarországon. Adrian Pitu 1997-98 között a temesvári és lugosi rendőrségen dolgozott. 1997-ben a Temes megyei rendőrparancsnokság becsületbírósága tartalékba helyezte, úgymond "az intézményen belül folytatott politikai propaganda" miatt. Bár a vádat a bíróság nem erősítette meg, állítása szerint tovább zaklatták, sőt halállal is megfenyegették. Pitu, a rendőrség "milicista módszerei és visszaélései miatt" beadta a felmondását, s olyan vádakat hozott fel, hogy a "politikai rendőrség" továbbra is lehallgatja az állampolgárokat, hogy nem iktatják a lakossági panaszokat, beszélt a rendőrségi visszaélésekről, kínzásokról. Azt állította, hogy informátorok beszervezésére kötelezték őket. Ezért menekült családostól Magyarországra 1998-ban, ahol a debreceni gyűjtőtáborba került. Távollétében tavaly a bukaresti katonai törvényszék két év börtönbüntetésre ítélte dokumentumok elsajátításáért és megsemmisítéséért. Fellebbezett, meg is nyerte, s az ügyet a temesvári katonai törvényszék tárgyalta újra. Az ügy az Európai Emberjogi Bíróságig jutott, 2000-ben bekerült az Amnesty International Romániáról szóló évi jelentésébe is. - Ha igazak a Pitu által felhozott vádak, azt jelenti, hogy Románia még mindig távol áll a lakosságbarát rendőrségtől. /(mózes): Árnyalatok. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 31./
2002. május 30.
A román rendőrök továbbra is visszaéléseket követnek el, a bírák politikai indíttatású döntéseket hoznak, miközben a kormánypárt nem tiszteli a törvényt - olvasható az Amnesty International nemzetközi emberjogi szervezet honlapján, a Romániát elemző jelentésben. A szervezet a korrupció elterjedéséért marasztalja el Romániát. Az Európai Parlament egyik, közzé nem tett májusi jelentése a kormányt az utcagyerekek helyzetének a meg nem oldásával vádolja, valamint kijelenti: a nemzetközi örökbefogadások botrányában kormánytagok is részt vettek. A nemzetközi szervezet a parlamentáris demokráciának a megsértéseként értékeli a különböző szervezetek kizárását a nyilvános ülésekről. A jelentés részletesen felsorolta a rendőrök szolgálati visszaéléseit, mint például a gyanúsítottak kínzását, ügyvéd jelenléte nélküli vallatását, kihallgatását. Az Amnesty International szerint a panasztevőket perbe fogják hivatalos közeg megsértésének a vádjával, majd a vizsgálatok idejét elhúzzák a rendőri visszaélések elkendőzése érdekében. Végül a jelentés sürgeti egy új rendőrségi törvénynek a mielőbbi elkészítését. Cozmin Gusa, a Szociáldemokrata Párt főtitkára kijelentette, hogy az Amnesty International jelentése dokumentálatlan vagy rosszul dokumentált. /B. T.: Elmarasztaló Amnesty-jelentés Romániáról. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 30./
2003. május 29.
Elkészült az Amnesty International nemzetközi emberjogi szervezet 2002-es évre szóló jelentése, amelynek meglehetősen terjedelmes a Romániáról szóló része. A szervezet elsősorban a román rendőrök erőszakos beavatkozási módszereit, az elítéltekkel szembeni rossz bánásmódot, valamint a szabad véleménynyilvánítás korlátozását kifogásolja. A jelentés szerint a múlt évben több esetben is előfordult, hogy a rendőrök kínozták foglyaikat. "Legalább hat személy gyanús körülmények között vesztette életét a fogdákban. A rendőrök olyan körülmények között is használták a fegyverüket, amelyeket a nemzetközi joggyakorlat tilt. Áldozataik többsége roma etnikumú volt" - áll a jelentésben. Az Amnesty International szerint a rendőrök a kiskorúakkal sem bántak szelídebben. Sok esetben szüleik vagy gyámjaik hiányában hallgatták ki őket. "Az áldozatok csak igen kis számú esetben panaszolták be a velük erőszakoskodó rendőröket" - említi meg az emberjogi szervezet dokumentuma. Az Amnesty International megállapította, hogy a rendőri erőszaknak, a kínzásnak leggyakrabban a cigányok esnek áldozatul. A jelentés szerint a karhatalmi szervek képviselői sokszor rasszista tartalmú kijelentésekkel szidalmazzák a romákat.Az emberjogi szervezet méltányolja viszont, hogy Románia igyekszik a nemzetközi joggyakorlathoz igazítani az emberi jogokra vonatkozó törvényeit, többek között a Btk. módosításával. "Kár azonban, hogy ez az elkésett módosítás sem száműzte végképp a szabad véleménynyilvánítás jogainak bizonyos korlátozásait" - szól a Londonban közzétett jelentés. /Cs. P. T.: Rasszista rendőrök. Elkészült az Amnesty International jelentése. = Krónika (Kolozsvár), máj. 29./
2003. augusztus 28.
Vincze Gábor történész jóvoltából Sylvester Lajos birtokába került a bukaresti magyar nagykövetség 1973. december 5-én kelt, szigorúan titkos jelentésének másolata, amelynek tárgya: ,,A nemzetiségi közvéleményt sértő intézkedések Kovászna megyében". A jelentést Martin Ferenc bukaresti nagykövet jegyezte. A szigorúan titkosított minősítést dr. Szatmári István, a külügyminiszter által megbízott szakértő 2002. március 7-én szüntette meg. A jelentés szerint leváltották a Kovászna megyei kulturális bizottság elnökét, Sylvester Lajost, és a sepsiszentgyörgyi színház igazgatójává nevezték ki az ugyancsak ez alkalommal leváltott Dukász Anna helyére. Sylvester Lajos már hosszabb ideje szálka az erőszakos elrománosító törekvések képviselőinek szemében. Ő volt, aki támogatta kb. másfél évvel ezelőtt a sepsiszentgyörgyi színház magyarországi vendégszereplését, amiért akkor ugyancsak fejmosást kapott.Fazekas János miniszterelnök-helyettes esetleges eltávolításáról is beszélnek. Sylvester leváltását az robbantotta ki, hogy a közelmúltban engedélyezte a megyében, Erdővidéken, az 1848/49-es magyar szabadságharc egyik színhelyén egy emlékmű felállítását az évekkel ezelőtt eltávolított helyére. Ezt a megyei vezetők nem tűrhették, s buldózerrel rombolták le az új emlékművet.Sylvester leváltásának körülményeit 1989 után több publicisztikai írásban is megfogalmaztam. Az őrnagy hazatér című, önéletrajzi fogantatású könyve különböző funkciókból való eltávolításának történettöredékeiként is felfogható. Sylvester leváltása után a színházi bemutatókon a mindenkori bukaresti magyar nagykövet gyakran megjelent. Ennek a gesztusnak a jelzésértékét abban az időben a román állambiztonsági és a politikai szervek is érzékelték. Nem csupán a magyar nagykövetség érdeklődése biztosított számukra védelmet, hanem a Hámos László elindította észak-amerikai mozgalom is, az ebben részt vevők ugyancsak nyomon követték minden jelentősebb lépésünket. Ehhez társult, illetve az Amnesty International Righst Foundation azokra a magyarországi értelmiségi csoportosulásokra támaszkodott - Ablonczy László, Pálfy G. István, Bulla Károly, Márkus Béla, Cs. Nagy Ibolya, Fábián László, később Szakolczay Lajos, Apáti Miklós -, akik a sepsiszentgyörgyi színházi bemutatók majdnem mindenikén jelen voltak, a Film Színház Muzsikában és más magyarországi lapokban elhelyezett írásaikkal nemzetközi publicitást biztosítottak, és ránk irányították a közvélemény figyelmét. A fokozódó nyomás közepette is védelmezőik között volt az egész időszakban Ilia Mihály, Csoóri Sándor és Czine Mihály. Fazekas János már az 1968-as új adminisztratív-területi felosztás idején látványosan exponálta magát a székelyföldi magyarság együtt tartásának ügyében. Kettős játékba bonyolódott: Ceusescut magasztalta, másrészt konspirációs kapcsolatokat épített ki Sylvsterékkel, titkos találkozókat szervezett - ezek egyik kedvelt helye a tündérvölgyi szívkórház volt. A Barót és Köpec közötti keresztútnál lévő 1848-as szabadságemlékmű kétszeri lerombolása, majd az újjáépítése szimbolikus jelentésű. 1934-ben Bidu Valer, Háromszék megye akkori prefektusának parancsára ökrökkel húzatták el az obeliszket. 1968-1973 között Sylvester a Kovászna megyei emléktáblák, szobrok, emlékművek egész sorát állíttattam helyre. Ebben az időszakban avatták föl Kézdimárkosfalván Barabás Miklós portrészobrát. Kőrösi Csoma Sándor Kovásznán és Csomakőrösön kapott szobrot, ekkor került vissza Gábor Áron-emlékmű Kézdivásárhely főterére. Elkészült az első Dózsa-emlékmű Dálnokban, a vélt szülőház helyén. Visszakerültek a sepsiszentgyörgyi szabadságharcos obeliszk mellé a román katonák által a harmincas években lefeszegetett és darabokra tört oroszlánok, Alsócsernátonban Végh Antal 48-as ágyúöntőmester és Felsőcsernátoni Bod Péter emlékét őrzi portrészobor, Gábor Áron elfoglalta szoborhelyét Sepsiszentgyörgyön és így tovább. A megyei ideológiai titkár egy tűzeset miatt Erdővidéken járt, meglátta a szerinte mindenféle jóváhagyás nélkül frissen emelt monumentális emlékművet, dührohamot kapott, és buldózerrel akkor éjszaka eltávolíttatta az obeliszket. Sylvestert felelősségre vonták a szobor állítása miatt. Végül az ideológiai titkár azzal érvelt, hogy az emlékmű ,,csúnya". Menjenek ki a helyszínre, nézzék meg az obeliszket, javasolta Sylvester. Ekkor derült ki, hogy nincs már emlékmű. Eltávolították. A titkár azt állította, a barótiak, köpeciek voltak a tettesek. Amikor Sylvester megtudta, hogy buldózerrel rombolták le az obeliszket, bejelentette: az 1934-es szobordúlás és a mostani között csak technikai különbség van. A szellem azonos: a Vasgárdáé. Sylvester berohant az első titkár irodájába.Szokatlan fellépése sokkolta a vezető funkcionáriusokat. Mintegy három hét múltán Nagy Ferdinánd, akkori első titkár bejelentette: ,,Magának volt igaza! A Központi Bizottság kivizsgáltatta a köpeci ügyet. Valóban a haladó hagyományokhoz tartozik az a történelmi esemény, amelynek a megörökítésére az emlékművet maguk visszaállíttatták. A Központi Bizottság úgy döntött, hogy új emlékművet kell állítani. A maga irányítása és ellenőrzése mellett." - Sylvester Tornay Endre szobrászt kérte fel az emlékmű létrehozására./Sylvester Lajos: Az utolsó bástya. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 26., 27., 2.8.
2004. február 27.
Az Amnesty International felhívta a figyelmet arra, hogy a Dolj megyei Poiana Mare pszichiátriai kórházban tűrhetetlen állapotok uralkodnak. Erre már évekkel ezelőtt is felhívták a figyelmet, pár esztendővel ezelőtt az akkori egészségügyi miniszter meg is ígérte, hogy felszámolja ezt az intézményt. A kórházban csupán az elmúlt két hónapban tizenheten haltak meg az embertelen körülmények miatt, tavaly nyolcvannégyen, összesen tehát százegyen. A hideg, az éhség, a piszok miatt. A beutaltak koszosak, tetvesek, embertelen bánásmódban részesülnek. Az ügyet megpróbálták elsimítani. Február 25-én maga az egészségügyi miniszter ,,tett munkalátogatást” az említett intézményben, és azt állapította meg, hogy a híresztelések nem igazak, a nevezett kórház páciensei úgymond szállodai körülmények között élnek, megfelelően táplálkoznak Ezután leváltotta az igazgatót és a megyei egészségügyi igazgatót, de nem azért, mert beigazolódtak az Amnesty International vádjai, hanem mert ,,bizonyos hiányosságokat tapasztalt” a menedzsmentben. /Kilin Sándor: Bolondok. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 27./
2004. május 5.
Az Amnesty International (AI) súlyosan elmarasztaló véleményt közölt a romániai elmegyógyintézetekről, felszólítva az Európai Uniót, nyújtson segítséget a balkáni országnak, hogy javíthasson a pszichiátriai kezelések színvonalán. Romániában akaratuk ellenére vetnek alá embereket elmegyógyintézeti kezelésnek, és minden orvosi alap nélkül utalnak be oda embereket, önkényesen fogva tartva őket, megtagadva tőlük a méltányos jogi eljáráshoz való jogot is. /Az AI elmarasztalja a romániai pszichiátriai kórházakat. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 5./
2005. március 4.
Élesen bírálta az Amnesty International a romániai elmegyógyintézetek állapotát. Nicola Duckworth programigazgató a brailai Szent Pantelimon kórház példáját említette, ahol a betegeket embertelen körülmények között tartják. A nemzetközi szervezet képviselői pozitív esetekkel is találkoztak. Ez a javulás azonban csak azután történt, hogy tavaly novemberben a nemzetközi szervezet szintén elmarasztaló jelentést tett közzé az elmegyógyintézetek helyzetéről. /Újból bírál az Amnesty International. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./
2005. május 26.
Sötét képet fest az Amnesty International emberi jogvédelmi szervezet évi jelentése Romániáról. A dokumentum a múlt évi választási csalásokról, az SZDP-nek, a volt kormánypártnak a médiára és az igazságszolgáltatásra gyakorolt politikai és gazdasági nyomásairól, a gyermekek, öregek, pszichiátriai betegek gyakran elviselhetetlen sorsáról jelentett. Egyes újságírókat többször meghurcoltak, amikor a közpénzek nem rendeltetésszerű felhasználói ellen írtak. A jelentés élesen bírálja a volt kormányt, amely gyakorlatilag semmit sem tett a korrupció felszámolása érdekében. Romániában tavaly 66 ezer gyermeket dolgoztattak nagyon nehéz körülmények között. Másokat embercsempészek külföldre juttattak, ahol szexuális vagy más célokra használták őket. A pszichiátriai intézményekben, sokszor elégséges orvosi indok nélkül, akaratuk ellenére tartanak őrizetben pácienseket, olyan életkörülmények közepette, amelyek a nemzetközi emberi jogi alapnormákat sértik. Az ilyen intézményekben a túlzsúfoltság miatt gyakori, hogy egy ágyon többen osztoznak. Az AI értesülése szerint egy romániai kórházban tavaly télen 18-an haltak meg alultápláltság és kihűlés miatt. A rendőri hatóságok által széles körben alkalmazott embertelen bánásmód esetenként kínzással ér fel, a rendőrök olyan esetekben is tűzfegyvert használnak – sokszor roma áldozatok ellen –, amikor az a nemzetközi normák szerint tilos lenne, és sokan csak azért szenvednek el verbális vagy fizikai erőszakot, mert nem tudnak személyi igazolványt felmutatni. /Korrupció, erőszak, nyomor. Amnesty International-jelentés Romániáról. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 26./
2005. december 6.
A román Emberjogvédő Szervezet cáfolja a Human Rights Watch és az Amnesty International nemzetközi szervezetek állításait, amelyek szerint Romániában titkos fogolytáborokat működtetett a CIA, az Amerikai Központi Hírszerző Ügynökség. /CIA-ügy: cáfolnak a román emberjogvédők. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec.6./
